Így lettünk szabadúszók, avagy a misztikus online munka

Az online munka nem elérhetetlen. Elmeséljük, mi hogyan kezdtük és hol tartunk most.

Ha arról kérdeznek minket, hogy hogyan utazunk ennyit, és mégis miből, akkor általában azt válaszoljuk röviden, hogy online dolgozunk.

Ez nyilván egy nem jó definíció, le is kell szoknunk róla, mert a legtöbben azt gondolják, hogy

  • mlm-ezünk, kérdőíveket töltünk ki vagy valami csalafintaságot csinálunk
  • biztosan nagyon értünk valami speckó dologhoz, amihez mások nem
  • nem ebből élünk, pénzel valaki
  • vagy szerencsések vagyunk

Utóbbi sok szempontból igaz, ezért hálásak is vagyunk a sorsnak, de azért tenni is kellett ezt-azt.

Többen elmondják, hogy ők is próbálták, de nem jött be nekik vagy éppen azt kérik, hogy mondjuk meg:

Hogyan kell csinálni?

Ez azért nehéz kérdés, mert ahogy ebből az írásból (remélem) látszani fog, az online munka nem egy konkrét dolog, hanem egy munkavégzési forma, amin belül ugyanúgy különböző szakmák vannak.

Lehet az ember író, könyvelő, projektmenedzser, programozó, coach vagy akármi. Attól lesz online munka, hogy helyfüggetlenül végezhető.

Ezért ha valaki hozzánk fordul, nagyon szívesen elmeséljük, hogy mi hogyan kezdtük és hol vagyunk most, de senkinek nem tudjuk elmondani hogy NEKI az Ő készségeivel mit kell tennie.

Most arra vállalkoztam, hogy röviden (haha) összefoglalom, hogy hogyan jutottunk oda, hogy helyfüggetlenül dolgozunk, egy szál laptoppal és végre már jobban keressünk, mint az utolsó magyarországi munkahelyeinken.

Hátha segít másoknak is, hiszen mi is ilyesmikből inspirálód(t)unk.

A kezdetek: London

Mint sokan tudjátok, egyikünk sem volt igazán elégedett az aktuális munkahelyével és valami új kihívásra vágytunk, így kiköltöztünk Londonba 2017 tavaszán.

Fő célunk az volt, hogy

  • pénzt gyűjtsünk az amerikai álom utunkra
  • megerősítsük az angoltudásunkat
  • és kalandozzunk, kipróbáljuk magunkat.

Mindegyik teljesült, sőt, minden várakozásunkat felülmúlta a dolog. Ami ehhez kellett az bátorság (attól még féltünk!) meg kitartás. Valamint némi kalandvágy is benne lehetett a dologban.

Mivel az én londoni munkahelyemen gyakran volt 1-2-3 óra szabadidőm (valljuk be, a legtöbb irodai meló ilyen, csak átfészbúkozzunk) és rengeteg utazós blogot olvastam, egyre gyakrabban találkoztam a digitális nomád kifejezéssel. Ők azok, akik helyfüggetlenül dolgoznak és közben hosszabb-rövidebb időre másik országokban teszik ezt.

Nyilván baromira tetszett. Ahhoz, hogy DiNo lehess, online munka kell. Ezért regisztráltam a világ legnagyobb szabadúszó oldalára, az Upworkre és elkezdtem vadászni.

A kezdetek

A 6. jelentkezésemmel sikerült bejutnom és az első munkáim olyan apró hülyeségek voltak, mint applikáció tesztelés, review írás az Amazonon (ne higgyetek senkinek!) és angol szavak felmondása egy akcentusokkal foglalkozó projekthez.

Ezek a kis munkák hozták az első dollárokat és kezdett megtetszeni a dolog, de eközben heti ~45-50 órát a munkahelyemen töltöttem, szóval inkább for fun csináltam. Nem hittem, hogy ebből lehet normális pénzt keresni.

Majd megkeresett egy angliai székhelyű magyar játék stúdió, akik a start up-jukhoz kerestek közösségi média asszisztenst. Végre egy fix munka, valami értelmes, be is szartam rendesen. Beszéltünk telefonon, aztán hip-hop már a közösségi oldalaikat bűvöltem.

Munka közben és előtte/utána foglalkoztam ezzel napi néhány órát. Tapasztalatom nem sok volt, csak lelkesedés és az internet végtelen tudása. Ez a munkám azóta is megvan (pár hónap szünettel, az amcsi út miatt) és nagyon szeretem.

2 hónap Amerika és 4 hónap itthon

Miután letelt a Londonra tervezett másfél év, pihentünk egy hónapot itthon, majd elmentünk Amerikába utazni 2 hónapra.

Itt még fel sem merült, hogy közben dolgozzunk, mégis ez az út, és az Angliában érzett anyagi függetlenség és nyugalom ösztönzött, hogy egyre többet gondoljak arra, milyen jó is lenne, ha nem kellene hosszú időn át spórolni egy-egy nyaralásra, sakkozni a szabadságokkal és visszaülni a mókuskerékbe.

 

Valahol Kaliforniában kezdtem el mondogatni először Gabinak, hogy mi digitális nomádok leszünk. Szabadúszók. Vállalkozók. Álmodozás volt ez, de aki ismer tudja, hogy az én álmaimból vagy akcióterv és konkrét lépések lesznek vagy igazából nem is érdekelt a dolog.

Előbbi történt. Mire megérkeztünk Magyarországra, már eldöntöttük, hogy belevágunk.

Kiszámoltuk, hogy mennyi az a pénz, amit minimum össze kell hoznunk és ahogy megvan, nekiindulunk újra. Nem tudtuk még hova, akartunk önkénteskedni, házat őrizni, szívesen utaztunk volna többet Európában, de ott van még Dél-Amerika, Ausztrália, no meg Ázsiában sem jártunk…

Ekkor még rendesen működő laptopjaink sem voltak, csak egy ezer éves csotrogány meg egy tablet. De elkezdtünk lelkesen munkákat vállalni, akkor még csak az Upworkon. Én kitaláltam, hogy virtuális asszisztens leszek, Gabi leginkább excel és az online kutatás témakörben keresett munkát.

Ennek ellenére..

Ilyesmiket csináltunk: blogra posztok feltöltése, egy magyar nyelvtanuló applikáció hangjai lettünk, a google-ben kellett információkra vadásznunk, kaliforniai házak képei alapján döntöttük el, hogy kell-e renoválni, elkezdtem cikkeket írni, megjött az első személyi asszisztens munka, majd ezt követte egy olyan ahol már weboldal készítéssel foglalkozhattam, majd fordítások… és így tovább.

Agilisnak lenni. Ez volt a kulcs. Bármit és mindent elvállaltunk. Majd közben belejövünk alapon. Eközben pedig itthon voltunk (ez 2018 októbertől 2019 januárig időszak) és a még hiányzó összeget gyerekfelügyelettel, rendezvényeken való kisegítéssel és takarítással egészítettük ki. Álom, mi?

Közben elkezdett beérni az, hogy az ismerősöknek, barátoknak már elmondtuk, hogy mivel foglalkozunk. Maguktól működtek a kapcsolatok és két olyan munka is bejött, ami már Upwork-on kívüli. Ez azért fontos, mert az Upwork ugródeszkának tök jó, de egyébként elég rendesen leszedi a részét abból, amit az ember keres és bár vannak minőségi ügyfelek, azért nem ők a többség sajnos.

Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy elértük az akkori célunkat, beszereztünk 1-1 laptopot és vettünk egy csak oda repjegyet Thaiföldre.

Thaiföld-Malajzia-Szingapúr-Ausztrália-Thaiföld 3 hónap alatt (2019 január-április)

Az utazás alatt a következő melóink voltak, amik azóta is megvannak, csak kibővült az ügyfélkörünk:

  • webfejlesztés
  • fordítás
  • toborzás és kapcsolattartás
  • projektasszisztensi feladatok
  • online marketing (leginkább social media)
  • írás

A jó hír, hogy teljes egészében kitermeltük az utunkat. Annyit hoztunk vissza, mint amennyivel elmentünk, de közben mi minden történt… Szerintem ez elképesztő, még mindig alig hiszem el, de sikerült.

Szép lassan elkezdett kirajzolódni, hogy én inkább a weboldalakkal és írással kapcsolatos feladatokat szeretem, de szívesen fordítok vagy social mediázom is. Gabi pedig egy munkának köszönhetően teljesen belemerült a fordítás rejtelmeibe.

Hogyan tovább?

Itt tartunk most. Elhatároztuk, hogy tudatosan fogjuk mostantól építeni ezt az utat, ahogy az ember bármilyen más karriert is épít. Persze néha fura, hogy ismét elölről (alulról) kezdünk mindent, de izgi is.

Én már egyáltalán nem dolgozom az Upworkon keresztül, minden ügyfelem „saját”. Most kicsit többen is vannak, mint ami kényelmes lenne, de úgyis folyton változnak a dolgok.

Gabinak nagyon szuper munkája van, ő az Upworkon keresztül van kapcsolatba a fő ügyfelével és azon kívül az én egyik kliensemnek fordít pluszban.

Itthonról dolgozunk, a magyar ügyfelekkel időnként személyesen is találkozunk, de egyébként teljesen helyfüggetlen a dolog. A következő nagyobb terv Új-Zéland.

Legalábbis az volt, amikor megírtam ezt a bejegyzést. Azóta rájöttünk, hogy bár a repjegyek árai csodálatosan mennek lefele, Új-Zéland még mindig nagyon drága (800e +) és abból a pénzből nagyon sok helyet bejárhatunk. Szóval Új-Zéland most kicsit parkolópályára került, mi meg agyalunk.

Én nekiálltam végre a jogsi megszerzésének, így amíg az sikerül (karácsonyi ajándéknak szánom magamnak, szorítsatok!) addig maradunk itthon és csak pár napokra utazunk el. Utána, januártól pedig jó lenne megint valami hosszabb, ez még kialakul.

Természetesen ez az életforma is pontosan ugyanúgy tele van hullámvölgyekkel, mint bármi más. Én most épp coachot keresek magamnak, aki kicsit irányba tud állítani. Gabi pedig az elmúlt hónapokban járt pszichológushoz, aki segített neki feldolgozni, helyére tenni az elmúlt időszak óriási változásait.

A kisebb-nagyobb lelki bökkenők mellett is borzasztóan kényelmes itthonról dolgozni, de bizonytalanabb minden, nincsenek előre meghatározott keretek, ami sokszor ijesztő. Hirtelen olyan dolgokkal is foglalkoznunk kell, amivel eddig nem.

Ráadásul nincsenek csapatépítők, bónuszok de még csak egy kis ebéd közben pletyi sem. 🙂

Közben meg néha el-el csábulunk a gondolatnak, hogy kéne egy biztos hely itthon, meg egy autó, meg hosszú távú megtakarítás, hogy egyszer legyen egy ház…de erről majd egy külön bejegyzésben mesélünk.

A lényeg, hogy most (is) magunkra vagyunk utalva és ez néha baromi nehéz. Nem is biztos, hogy örökké ezt, és így szeretnénk csinálni. De most jobban élvezzünk, mint nem. Értitek, ugye? 🙂


Hozzászólás