Hello Darlingok!
Ez az ígérgetett blog szuperbéta verziója. Tervezek venni rendes domaint meg menő külsőt varázsolni neki, de egyelőre lássuk meg, hogy a lelkesedés tovább tart-e néhány posztnál. Legyen az, hogy a 10. után megcsinálom 🙂
Hetek óta tervezem hogy nekiállok, eddig vártam az ütős ihletre. Nem jött.
Szóval kezdem egy összefoglaló rövid szösszenettel arról, hogy mi történt az elmúlt 1 hónap + 4 napban, aztán majd a későbbiekben remélem mindenféle izgi tematikus dolgot fogok írni.
Március 16-án repültünk ki, szép nagy bőröndökkel. Na már ez baromság volt. Mármint a bőröndös része.. kérlek, soha ne engedjetek ennyi minden összepakolni többé! Gabival ketten hoztunk egy 23 kg-os és két 32 kg-os bőröndöt.. ami már most (sok minden egyéb között) feleslegesnek bizonyult: bicikli pumpa, hűtőmágnesek, két (eddig sem használt) fényképezőgép és el sem merem mondani mennyi ruha. Ami pl jól jött volna: hosszabbító, konnektor átalakító, konyhai aprítógép. Ezek persze a padláson pihennek.
Na ha már a padlást emlegetem, az otthoni előkészületek azért megérnek majd egy posztot. Olyan egyszerűnek tűnik ha az ember azt mondja: Kiköltöztem Londonba. Ja, csak előtte elintéztem 163834832915 dolgot.. na de nem rinyálok, túl vagyunk rajta.
Tehát megjöttünk. Régi kedves exUPC-s, most már londoni Uberezős kollega jött ki elénk. Igen, sok a bőrönd ezért sem jó, alig fértünk be… mondanám, hogy kényelmes volt, de nem. Viszont már az egy órás úton rengeteg helyi infót kaptunk tőle és megtapasztaltuk, hogy az angolok mindig dudálnak. Szerintem ők se tudják miért, de tényleg így van. Ha kell, ha nem, nyomják a dudát. Ezt én inkább valamilyen temperamentumosabb néptől tudtam eddig elképzelni. Olyan fura, hogy az udvarias angolok nyomják a dudát mint a vadbarom, nem?
Na jó, begyorsulok. A kecó jó, a tulaj és a lakótársak jófejek, segítőkészek. Magyarokkal lakunk együtt. Szerencsére semelyik otthon olvasott/hallott rémhír nem volt igaz.. a ház tiszta, a szobánk rendben, mindenki tiszteletben tartja a másikat és sosincs hangoskodás. Nem raboltak ki és a kajánkat sem eszik meg. Sőt, megkínálnak a sajátjukból. Ennyike, ez király. 🙂
Egyébként Kelet Londonban, a 4. zónában lakunk, Ilfordban. Ez egy jó kis csomópont, rengeteg üzlet, étterem, pláza, mozi, vonat, buszok stb. A környékről akarok majd írni külön. A lényeg, hogy mivel forgalmas, így nekiállhattunk a tervünknek, miszerint nekiindulunk egy köteg önéletrajzzal és szerzünk állást séta távolságban. Sikerült. 🙂 Én a Costa Cafféban lettem barista, 5 perc sétára a lakásunktól. Gabi és Matyi pedig a Burgerben dolgoznak, 20 perc sétára. Egy héten belül mindhárman dolgoztunk, így a hogylehetmunkanélkülnekiindulni paráztatás sem jött be.
A kollégák, főnökök jófejek. A srácok lassan megtanulnak hindiül 😀 Nekem mindenféle kollégám van: angol, indiai, litván, román, spanyol, bulgár, koreai és brazil nemzetiségű is. Nagyon vegyes, de ezt például élvezem benne. Azt nem, hogy megszámoltam és ebben a pillanatban 9 db vágás van a két kézfejemen együtt. Én sem értem.. összesen két kés van az üzletben és egyikkel sem vágtam meg magam. Amúgy fizikailag nagyon fárasztó, az elmúlt évek ülőmunkájában jól elszoktam attól hogy néha 8-10 órákat végigrohangáljak, na meg attól is, hogy fix 30 perc szünetem legyen aztán azonkívül se kaja, se cigi, semmi. De ettől függetlenül örülök hogy van melóm, örülök, hogy ez és persze keresgélek, hiszen mindig van jobb. Nagyon szeretnék valami irodai melót kifogni. Például egy utazási irodában, látom magam ahogy ott okoskodok. 🙂
Gabi ma volt az itteni moziban interjún, 200 ember közül hívták be. Szóval nagyon ügyes. Sajnos a feltételek nem jók, mert hiába full time, ez náluk kb 20-30 órát jelent hetente. Sajnos annak ellenéri is, hogy itt a minimálnál már magasabb bért fizetnek még mindig nagyon alacsony a végösszeg ilyen kevés órával. Itt amúgy ez annyira jellemző, két véglet van: vagy azért küzdesz mert nem kapsz elég órát vagy annyit dolgozol, hogy lóg a beled. Az én múlthetem a második van. 51 óra/heti 6 nap.. jó hogy vége 😀
Amellett, hogy kényelmes ilyen közel dolgozni, nagyon fontos szempont itt, hogy nem kell közlekedésre költenünk. Márpedig az nagyon költséges dolog (másoknak! haha).. szóval ez is fasza. 🙂
Most a napokban van már az, hogy kezd tisztulni, hogy melyikünk hogyan dolgozik általában, mikor tudunk közös programot csinálni, így elkezdtük feldolgozni az angliai bakancslistát, egyelőre londoni célpontokkal. Persze sörözni azért eddig is mentünk. 🙂 Éljenek a régi kollégák!
Amúgy jól eléldegélünk.. sokat sétálunk a közeli parkban. Ami hatalmas és 2 percre innen van az egyik bejárata. Vannak benne tavak, nagy élővilággal és persze az elmaradhatatlan sok-sok mókus! Rengeteg virágzó fa, kültéri “edzőgépek”, fagyizó meg sok család. Én nagyon szeretem. Még futni is elkezdtünk Gabival! 😀 Voltunk jógázni, elmentünk a British Museumba és hódolunk az örök kedvenc időtöltésünknek, a gasztrotúrázásnak is 🙂
Gabinak itt is találtunk tini nindzsákat és némi kétségbeesett keresés után meglett a Lidl akciós újság is 😉
Szóval rendben vagyunk.. álmodozunk, tervezgetünk és megvalósítunk. 🙂
puszik