Helyzetjelentés – 2017 nyár

Hello Darlingok,

mesélek egy kicsit az elmúlt hetekről 🙂

  1. Vettünk bicajokat! Az enyémet neten találtuk, egy csajtól vettem aki hazaköltözött. 45 fontért volt meghirdetve, ami nagyon nem sok. Felhívtam és elmondta, hogy kint hagyta két hétig a teraszon, ahol megázott, így rozsdás lett, emiatt odaadja 35-ért. Adott hozzá kosarat (igen, ilyen nyannyer vagyok hogy még örülök is neki 🙂 ) pumpát, lámpákat és zárat is. Kár hogy kulcsot nem adott hozzá 😀 De a lényeg, hogy így szinte ingyen volt. Persze azért az állapotából ítélve nem gondolom, hogy ez csak két hetet állt kint 😀 De nekem elfogadható volt így, ennyiért. Vettem acélkefét meg WD40et, az mindent megold. Most már tök jól néz ki. Jó, azt még be kell vallanom, hogy rózsaszín is.. hát ez van, ilyenem még nem volt. De megy. 🙂 és a hátsó teleszkóp még működik is, ráadásul női tulajhoz méltóan nagyon kényelmes ülés van rajta, szóval felér egy fenékmasszázzsal minden utazás. 😀
    A fiúk biciklijét egy üzletben vettük, ahová egy kollégájuk javasolta hogy menjünk el és hivatkozzunk rá. Reméltük, hogy ez valami kis kedvezményecskét jelent majd. Hát nem, de megtudtuk, hogy Jambo (a kolléga) nagyon szeret a Burgerből hambikról videókat küldeni a srácoknak a boltba. Oké. 😀 Amúgy így sem volt vész, fejenként 65 fontért kaptak jó bicajokat, szóval megérte elmenni. Ők azóta biciklivel járnak dolgozni, így 25 perc helyett még 10 perc sincs az út. Nekem egyelőre több idő lehozni az emeletről, mint amennyi idő alatt besétálok dolgozni, szóval én maradtam a gyaloglásnál.
    Azóta sikerült durván meg is áznunk már, erről facebookon írtam külön. Az ablakunkat azóta sem sikerült megcsinálna, csak ketten kijöttek és jól megnézték 😀 Azóta mondjuk csak egyszer volt ilyen nagy beázós eső, remélem elkerül minket amíg meg nem oldják. Ezen kívül messzebb még nem voltunk, de most péntekre tervezünk végre valami vadabbat, mint a parkban tekeregni. Én eléggé be vagyok fosva ettől a bal oldalon közlekedéstől autók között, de megbeszéltük, hogy valami rövidebb távval kezdünk, aztán csak belejövünk. 🙂
    IMG_8098IMG_8118
  2. Felfedeztük a Wetherspoon-t. Ez egy ilyen tipikus pub, valahol félúton a kocsma és étterem között. Sok van belőlük Angliában, az egyik pont 2 percre tőlünk. Egy ideje nézegettük kívülről, de valamiért nem mentünk be eddig. Örülök, hogy megtettük mert nagyon hangulatos, baromi finomat ettünk és most először találkoztunk ilyen rendszerrel: nincsenek pincérek, helyette van egy mobil alkalmazás ami le kell tölteni, kiválasztod melyik étteremben vagy, kiválasztod a kaját-piát, megadod az asztalszámot és rögtön kártyával fizetsz is online. Majd nem telik el 10 perc és jön az egyetlen felszolgáló és kihozza. Persze ha valaki nem tudja neten megoldani, a pultnál lehet rendelni, de ez nem túl gyakori. Nekem nagyon tetszik az ötlet. 🙂 Persze beszéltük, hogy ez este, amikor inkább iszogatás van akkor elég veszélyes lehet egy app ami össze van kapcsolva a kártyáddal és egy-egy kattintással tudsz másodpercek alatt piát rendelni 😀
    IMG_8114
  3. Megünnepeltük Gabi szülinapját. 🙂 <3 31 éves lett. Kapott sok tini ninjás cuccot, volt szuperfinom sajttorta, itóka, 35. emeleti kilátás és persze jó kaja. 🙂
    A Sky Gardenről muszáj szót ejtenem. Ha valaki ide látogatna akkor szerintem ez kihagyhatatlan. Tényleg lenyűgöző a panoráma, nagyon vagány a hely és teljesen ingyenes. Szemben a London Eye-al és sok egyébbel, ez semmibe nem kerül, csak időpontot kell foglalni neten. Én nem foglaltam előre, mert mire eszembe jutott, hogy ide kéne elmenni már nem volt szabad időpont aznapra. Viszont egy blogon olvastam, hogy reggel 6-10 között időpontfoglalás nélkül is lehet menni. Kicsit aggódtam, hogy mi van ha mégsem, mert a Sky Garden honlapján csak 10 órától van írva a nyitva tartás, de jó volt a forrás. 🙂 Ami pláne szuper benne, hogy így (mi 9-kor mentünk be) alig volt valaki, így teljesen háborítatlanul, csendben, nyugiban tudtunk sétálgatni a hatalmas üvegkupola alatt, körben 360 fokban London látványa, bent finom kávé-tea-süti és rengeteg növény. Tényleg nagyon menő az egész 😀 Ha már a blogot említettem, aki olvasna egy nagyon szuperül összefoglalt írást Londonról, rengeteg hasonló jó ötlettel, itt találja: Miradonna blogja

     

  4. Találkoztunk jó arcokkal 😀 igen, ez külön pont. A szociális életünk életben tartása itt külön kihívás, hiszen nincs meg az otthon megszokott nagy baráti, haveri kör, sem család.. ráadásul nekem a munkahelyemen is úgy jönnek-mennek az emberek, hogy kb lehetetlen bárkivel szorosabb kapcsolatba kerülni. Az egyik srác Apa barátjának a fia, aki nagyon kedvesen igent mondott a randevú kérésünkre 😀 királyat dumáltunk, adott sok jó ötletet és nagyon remélem, hogy lesz folytatás.. 😀 A másik Gabi egy régi sulis ismerőse, aki éppen abban a bárban dolgozik ahová beültünk. A hely a Turtle Bay, ami egy karibi ihletésű bár(lánc). Nagyon fless hely.. néha chilles, néha pörgős reggae, jungle meg ilyesmik szólnak (tök nemértek hozzá :D) tömérdek koktéljuk van, mind rum alapú. Nem ezek a megszokott izék, hanem tényleg elképesztő összeállítások. Az ételt nem teszteltük, de amiket a közelünkben ettek és amit az étlapon láttunk az megér egy visszatérést 🙂 Az egész hely berendezése annyira egyedi, tényleg úgy érzi magát az ember mintha egy kis karibi bárba csöppent volna. Kukkantsatok rá intsán, egy kis hangulatfoszlányért 🙂 Turtle Bay
    Na azért nem kell ám nagyon sajnálni minket, régi jó UPC-s barátok itt vannak, velük mindig szuper találkozni, csak örülünk ha minél több emberrel lehet sörözni (vagy koktélozni ez esetben) 🙂
  5. Végre elkezdtem a sulit! Még áprilisban a főnököm ajánlotta, hogy ha szeretnék tanulni, van egy cég aki kapcsolatban áll a Costával, összehoz a megfelelő emberrel. Találkoztunk, tetszett amit elmondott, így belementem. Az egész azzal kezdődik, hogy találkozom a tréneremmel, akivel átvesszük a tréning hivatalos, papírtöltős részét, elmondja mi lesz, hogy lesz és megkapom az első adat tanulnivalót. Na ez egy kicsit elcsúszott, mivel szabin volt a trénerem. De már itt van, találkoztunk. Egy nagyon aranyos angol lány, ráadásul Ő a trénerek vezetője, szóval elég profi, ez látszott is rajta. Ez az “apprenticeship”, magyarul gyakornoki program nekem ebben a formában teljesen ismeretlen fogalom volt eddig. Több fajtája van, kortól függően. Én mivel 27 vagyok, olyanban veszek részt ahol nem a cég biztosít munkahelyet (gyakorlati helyet) hanem a meglévő állásommal van összekötve a tréning. De azoknak akik most jönnek ki a kötelező oktatásból, szerintem az, hogy elkezdhet tanulni, mellett segítenek a képzéshez passzoló állást találni, baromi jó. Az én képzésem Costumer Service, 1 éves, teljesen ingyenes. A feltétele, hogy angliai lakcímem legyen és ne legyek máshol nappali tagozatos tanuló. Kb 3 hetente fogok találkozni a mentorommal egy kávézóban vagy bárhol ahová éppen megbeszéljük. Mindig kapok online feladatokat (egy nagyon-nagyon színvonalas e-learning felületen, és ez ingyenes.. nem is értem) illetve nyomtatott tananyagokat, teszteket. Ezeket a találkozókon értékeljük ki és a trénerem készül előre is az online feladataim eredménye alapján. Mindig minden teljesen személyre szabott, azzal foglalkozunk ami nehezen megy. Emellett vannak on the job feladatok, amikor mindenfélét meg kell oldanom vagy éppen ki kell próbálnom, hogy pl egy másfajta panaszkezelés hogyan hat a vásárlóra. Meg olyan is van, hogy bejön az üzletben és egy órán át megfigyel, fotóz és kameráz (wá :D) majd ezt együtt kiértékeljük. Nagyon sok önfejlesztő, önismereti feladat van és lesz. Már most kaptam egy csomó anyagot, amibe még csak belelapoztam, mert nem értem még el addig, de láttam benne, hogy van swot, smart meg tömérdek teszt és akcióterv. Na ezeket én imádom 😀 Ja és csak egy mozzanat, azzal kezdtük az első tréningen, hogy ki kellett töltenem egy hosszú tesztet, amiből kijött, hogy milyen az én tanulási mechanizmusom. Ezt persze átbeszéltük, hogy tényleg én is így érzem-e. Az alapján ami kijött állítja össze a tananyagokat, a számonkérést és mindent, hogy a számomra leghatékonyabb módon tudjak tanulni. Hát ez zseniális és (sajnos) nagyon szokatlan nekem. 🙂
  6. Éééés az utolsó pont, van új munkám!!! 🙂 A múlt héten két állásinterjún voltam. Az egyik a Zara ügyfélszolgálatán magyar-angol ügyintézői pozi, a másik a Big Bus Tours-nál adminisztrátor/ügyfélkapcsolatos.
    Az elsőtől nem jött még visszajelzés, de a Big Bus-tól másnap hívtak, hogy engem szeretnének felvenni. Olyan kirááály 🙂 Viszlát Costa, hello iroda újra 🙂 Én már kicsit kezdtem elkenődni, hogy eddig nem sikerült, viszont valójában ha végiggondolom, márciusban jöttünk, szinte azonnal elkezdtem a Costában dolgozni. Kb április közepén kezdtem el irodai állást keresni és közben kb 2-3 hétre abba is hagytam. Ahhoz képest nem is volt sok idő. 🙂
    Ezt a munkát úgy találtam (vagy úgy talált meg engem) hogy írtam egy nagy angliai magyarokat tömörítő facebook csoportba, hátha tud valaki jó ötletet adni, hogyan lehetne hatékonyabb az álláskeresésem vagy éppen tud munkát ott ahol Ő dolgozik. Kaptam egyébként rengeteg hasznos tippet és praktikát, amiket használni fogok a későbbiekben, illetve írt egy lány, hogy az Ő munkahelyén keresnek mellé munkatársat. Beszéltünk messengeren, megadta a főnöke e-mail címét, én pedig írtam egy szívhezszóló motivációs levelet. Behívtak interjúra, nagyon királyul ment (most tényleg azt éreztem, hogy sikerült összeszedetten, szépen mindent elmondanom amit kellett) és meg is lett az eredménye 🙂 19-én kezdek, addig még pár nap a Costában, de azt már féllábon is.
    Ami nekem pláne nagy öröm, hogy félve elmondtam a főnökömnek, hogy hát ez a helyzet. Mire megölelt, megnyugtatott hogy nagyon örül nekem és hogy a legjobbkor, mert Őt másnappal (!) áthelyezik másik Costába. Hát wazze. 😀 Ő volt az aki miatt élt a remény mindenkiben, hogy ez jobb is lehet. És sokszor jobbá is tette, mint amilyen volt. Erre elteszik máshová és visszajön a régi menedzser, aki a vezetőség bábúja. A legeslegjobbkor lépek le. 🙂 Na ennyit arról, hogy milyen jó itt menedzsernek lenni, visszautalva egy korábbi írásomra. Pont az ilyenek miatt nem vonzott kicsit sem ez a lehetőség. Na szóval, köszi mindenkinek aki drukkolt meg elviselte, hogyha néha rinyáltam, hogy miért nem jön már a meló, meglett végül. 🙂 Most már a belvárosban fogok dolgozni, így jöhet a napi szintű metrózás újra. Még élvezem, mert egyelőre ezt csak a szabadnapjaimon csinálom, kíváncsi leszek pár hét múlva hogyan érzem majd 😀 Ja, apropó pár hét, július 6-án megyünk haza! 🙂 Bár nem sokat leszünk Budapesten, mert egyik hétvégén Zalaegerszegre megyünk legény- és lánybúcsúra, másikon esküvőre, közben meg a családdal Gárdonyozunk kicsit, azért remélem pár sörike és egy kis strandolás belefér majd. 🙂

Mára ennyi voltam, puszik