Nem gondoltuk pár éve hogy egyszer egy thai család kertjében fogunk sövényt nyírni 35 fokban. Aztán mégis így alakult és nagyon szerettük.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mit keresünk Ázsiában és ha már egyszer itt vagyunk, akkor ugyan miért kertészkedünk ahelyett, hogy a tengerparton süttetnénk a hasunkat.
Nyugi, az is megvolt, de jó ötletnek tűnt a több hónapos ázsiai utunkat egy kis önkénteskedéssel kezdeni. Ezáltal helyiektől kaptunk első kézből információkat, sőt, konkrét tapasztalatokat és kicsit irányba állítottak minket. Mindemellett a szállásért és kajáért cserébe dolgoztunk pár órát, így spórolásilag is jól jött.
Hirtelen felindulásból lett digitális nomádok
Azt hiszem így tudnám leírni leginkább, hogy mi történt velünk az elmúlt hónapokban. Az amerikai utunk során vált biztossá bennünk, hogy szeretnénk online dolgozni és ezzel megadni a lehetőséget magunknak, hogy hosszabb ideig utazhassunk.
Bele is vágtunk és 2-3 hónap után, kissé betojva, de immár online melókkal felszerelkezve vettünk egy csak oda jegyet Thaiföldre.
Új család egy hétre
A családfő Pon, egy thai fickó, a felesége pedig Meg, aki Új Zélandról költözött Thaiföldre 17 éve. Pon egy motorbalesetben elvesztette az egyik lábát néhány éve (addig sziklamászó volt), így 3 gyerekkel meg egy vállalkozással (ékszereket árulnak Railay beachen) elég sűrű lett az életük.
Az önkéntesek, akiket kb 6-8 hetente egy hétre fogadnak, a kerti munkákban segítenek nekik. Bár be kell valljuk, hogy Pon még fél lábbal is lepipált minket, azért igyekeztünk.
A 3 gyerek nagyjából mind a kamaszkor különböző fázisait éli éppen, így ők kevésbé lopták be magukat a szívünkbe, de hát ez előfordul. A kutyák-macskák annál cukibbak voltak.
Külön szobánk volt náluk, saját fürdővel, így volt privát terünk is. A nap nagy részét azért velük töltöttük, főként a kertben. Esténként söröztünk és megismerkedtünk a svájci barátaikkal is. Otthon éreztük magunkat náluk, bár azért mindig kicsit fura is hirtelen belecsöppenni egy család életébe. Annak ellenére is, hogy eddig sokat couchsurfingeztünk, így ez nem áll távol tőlünk.
Amit a legjobban élveztünk az az, hogy Pon nagyon jól főzött, illetve amiket vettek kaják azok is igazi autentikus thai ételek voltak. Ebből fakadóan persze a legtöbb lecsípte az arcunkat. Most, hogy már két hete magunkban vagyunk jöttünk rá, hogy mekkora segítség volt, hogy ők vették a kaját. Nagy részüket magunktól nem mertük volna kipróbálni, mert azok a helyiek akik ilyeneket árulnak, nem beszélnek angolul, a kajáknak nincs angol neve és úgy általában nem tudjuk mi micsoda. (vagy csak undin néz ki) Megéknek hála viszont megismertünk rengeteget ezekből az ételekből, mindenfélét kipróbáltattak velünk és mi szinte mindent nagyon szerettünk.
Kertészkedni amúgy nem tudunk
Gyerekkorunkban csináltunk ezt-azt kertészkedés címén, de ez kb kimerült a gazolásban és gereblyézésben, szóval nem mondhatnám hogy nagy spílerek vagyunk. Szerencsére ez egy ilyen önkéntes munkához nem is kell. (ahol elvárnak valamilyen szaktudást, az fel van tüntetve) Nyírtunk sövényt, hordtunk földet, ástunk, két nagy sziklát kivájtunk a földből illetve hatalmas meló (és logisztikázás) árán 10 métert arrébb mozgattuk, gereblyéztünk, locsoltunk, gazoltunk.. mindezt 35 fokban. Ez volt igazából a nehezítő tényező.
Általában délelőtt dolgoztunk 2-3 órát, aztán ebéd és szieszta (nekünk online munka), majd amikor kezdett enyhülni a forróság akkor még 1-2 órát hozzácsaptunk.
Ami nehéz volt
Az a két rohadt szikla. Haha, nem, igazából ami nekünk megerőltető volt az az, hogy a napi 3-4-5 óra kerti munka mellett az online munkáinkkal is kellett foglalkozni. Így amikor munka végeztével mehettünk volna felfedezni ezt-azt, mi leültünk a laptop elé. Na, ez rossz volt. Azóta (szerencsére) még több online feladatunk van és világossá vált számunkra, hogy az önkéntes munka akkor jó, ha mellette nincs más. Ha viszont mi az online melót választjuk, akkor egyáltalán nem akarunk mellette még offline dolgozni napi x órát.
Persze azért nem panaszkodunk, mert egyáltalán nem dolgoztattak halálra. 7 napot voltunk ott, ebből igazából 4 volt amikor tényleg többet dolgoztunk. Volt 2 teljesen szabad napunk, az egyiken egész nap strandoltunk. Illetve amikor dolgoztunk, akkor is elmentünk Megékkel többször piacozni, állatorvoshoz stb. Az utolsó napunkon pedig segítettek beszerezni a lakásunkból hiányzó dolgokat (kivettünk egy kis pecót 1 hónapra a szomszéd városban, Ao Nangon) és még oda is fuvarozott minket Meg. Szóval irtó hálásak vagyunk.
Hol lehet ilyen munkát találni?
Vannak ezzel foglalkozó weboldalak, ahol egy fix díj ellenében egy éven keresztül lehet önkéntes munkákra jelentkezni a világ bármely tájára. Mi a www.workaway.info weboldalt használtuk. Nézelődni lehet és érdemes regisztráció nélkül is.